Az alábbi történet egy dinamikus, szenvedélyes és magabiztos vállalkozóról szól, aki több vállalkozást is irányított és még mindig éhes volt a sikerre. Azonban történt valami, amire nem számított és, amit nem tudott irányítani az életében. Mikor már pár napja nem vette fel a telefont sem az üzlettársainak, sem a leendő partnereinek, felismerte, hogy szüksége van segítségre. Most megosztok két dolgot, amelyek segítettek neki kilépni a kiégés állapotából és inspiráltan visszatérni az üzleti életbe.
- A helyzet elfogadása és az ítélkezés alól való felszabadulás
Az első fontos lépés az volt, hogy el tudja fogadni a helyzetét és meg tudjon szabadulni az olyan hátráltató és káros érzelmi önreflexióktól, mint a szégyen, frusztráció és elégedetlenség. Az összehasonlító és önkritikus gondolatok ugyanis csak tovább rontották a helyzetét. Ahogy megtanult máshogy kapcsolódni a helyzetéhez, és elfogadta azt, hogy van egy holtpont az életében, képes volt a cselekvőképességét teljes mértékben a megoldásra irányítani.
Miért olyan fontos az elfogadás?
Vegyünk egy egyszerű példát: amikor egy kisgyerek biciklizni tanul, előfordulhat, hogy nehezen megy neki, és elakad a fejlődésben. Ha ilyenkor a türelmetlenséget és dühöt választja reakcióként, ez csak tovább rontja a helyzetet. A figyelme és energiája innentől kezdve már nem a fejlődésre és a hibák kijavítására való koncentrálásra irányul, hanem az önsanyargató és gyakran önbüntető érzelmi reakciókra. Az önbírálat, ahogyan önmagunkat megítéljük az adott helyzetben, csak kontraproduktív és hátráltató hatással van a folyamatunkra.
Azonban amikor képesek vagyunk elfogadni a helyzetünket, a cselekvőképességünk végre teljes mértékben arra irányulhat, hogy előre tudjunk lépni az életünkben.
- A szabadság megengedése és a szerep újrakeretezése
Még ugyanebben a beszélgetésben arra biztattam, hogy engedje meg magának a szabadságot, hogy képzeletben átélje, milyen lenne, ha elengedné vállalkozásait és könnyítene a terhein. Azt válaszolta, hogy azonnal megkönnyebbülne tőle. Megkérdeztem, hogy valójában mitől válna meg, ami miatt könnyebbnek érezné magát?
Ennek a kérdésnek a segítségével fel tudta ismerni, hogy elsősorban a megnövekedett és nyomasztóvá vált elvárások állnak a kiégése hátterében. Kiderült, hogy a sikerei mentén egyre nagyobb elvárásokkal találkozott és ez volt az, ami megmérgezte a kapcsolatát az üzleti szerepével. Minél sikeresebb lett, annál többet várt el magától, és ugyanezt érezte a környezetén is. Félt, hogy már nem hibázhat és, hogy folyamatosan növekednie kell a vállalkozásainak.
Amikor eljátszott a gondolattal, hogy abbahagyja az üzleti tevékenységeit, megkönnyebbült. Mikor megkérdeztem, hogy emlékszik-e arra az időszakra, amikor még zavaró elvárások nélkül dolgozott és, hogy el tudja-e képzelni, hogy újra így fog élni, mosolyogni kezdett.
Ezután azon dolgoztunk, hogy újra tudjon kapcsolódni a szerepéhez és az ambiciójához, de már azok a vélt vagy valós elvárások nélkül, amik megzavarták a motivációját és leblokkolták a cselekvőképességét.
Az említett ülésen természetesen sok más fontos dolog is elhangzott, de ez a két önreflexió volt az, amelyekkel alapvetően vissza tudott térni a kiégés állapotából. Összesen hat alkalommal találkoztunk, ami alatt nemcsak megőrizte a motivációját, de szintet is lépett az egyik vállalkozásában.
Miért?
Mert újra szabadon és inspiráltan tudott kapcsolódni ahhoz a szerepéhez, aminél korábban a kiégés tüneteit tapasztalta meg.