Képzeld el, hogy az autódat úgy vezeted, hogy egyszerre nyomod a gáz- és fékpedált. Már csak az a kérdés, hogy hány százalékban nyomod a féket és miért fogod vissza magadat? A válasz látszólag egyszerű: félelem húzódik meg az önkéntes korlátozás mögött. De mire irányul ez a félelem?
Ezt a kérdést sokszor feltettem a beszélgetéseim során. Érdekes módon a legtöbbször ezt a választ kaptam: “Attól félek, hogy ha nem fogom vissza magamat, akkor ki fogok lógni a sorból és nem fognak elfogadni a többiek. Félek, hogy más szemmel fognak nézni rám és megváltozik minden.”
Érdekes tapasztalat, hogy bizonyos mértékű fájdalom, ami az önkorlátozás ismétlődő élményeiből keletkezik, általában szükséges ahhoz, hogy ki tudjunk törni a korlátok közül és magunk mellett tudjunk dönteni.
Ha ezen az úton jársz, koncentrálj azokra az emberekre, akik inspirálóan hatnak rád teljesítményükkel vagy puszta jelenlétükkel, és tegyél egy lépést afelé, hogy te is inspiráló példává válhass mások számára!
