Sokan beleragadunk abba a képbe, amit önmagunkról alkottunk. A “jó kislányok” kerülik a konfliktusokat, mert nem akarnak másokat megbántani, azonban a “rossz fiúk” menekülnek az érzelmi sebezhetőség elől, mert azzal kilépnének a megszokott és biztonságos komfortzónából. Miért ragaszkodunk annyira az önmagunkról kialakított képhez? És hogyan lehetünk képesek változtatni, ha belül érezzük, hogy eljött az ideje?

Mi az az énkép, és miért ragaszkodunk hozzá?

Az énkép az a belső kép, amit magunkról hordozunk. Ezt a képet hosszú évek alatt alakítjuk ki, amire hatással van a környezetünk, a neveltetésünk, az élettapasztalataink, a körülöttünk élő emberek véleménye, sőt, a társadalmi normák is. Például, ha mindig azt hallottad, hogy te jó és kedves vagy, akkor ez könnyen az énképed részévé válhatott, és ha az életed egy pontján valami mást próbálnál meg – például erőteljesebben képviselni az érdekeidet -, könnyen azon kaphatod magad, hogy ez a „jó és kedves kép” visszatart ebben. A megszokott énképed nem engedi meg, hogy más oldalad is megmutatkozzon – ami adott esetben teljesen természetes és egészséges lenne.

Valaha érezted már úgy, hogy az, aki most vagy, és akivé válni szeretnél, között óriási szakadék húzódik? Ez az, amit Higgins én-diszkrepancia elméletnek nevezett. Ez a belső feszültség akkor jelenik meg, amikor az aktuális önmagad messze elmarad attól, amilyennek ideális esetben látni szeretnéd magad. Ez az ellentét bűntudatot, szorongást vagy elégedetlenséget kelthet benned, és gyakran meggátol abban, hogy valóban változni tudj. Az első lépés a változás felé az, ha elismered ezt a különbséget, és dolgozol rajta.

Miért olyan nehéz változtatni?

Az énképünkhöz való ragaszkodás valójában egyfajta védekező mechanizmus. Ha mindig ugyanazt a szerepet játsszuk, amit megszoktunk, akkor nagyobb biztonságban érezzük magunkat, hiszen ismerős köröket futunk az életünkben. Ugyanakkor a változás sokszor kényszerítő erővel követeli tőlünk, hogy feladjuk ezeket a biztonságot nyújtó mintákat. És mivel sok tapasztalat és élmény társult ezekhez a mintákhoz, az elengedésükkel úgy tűnik, mintha feladnánk mindazt, amit eddig felépítettünk.

Hogyan kezdjünk neki a változásnak?

Az első lépés a felismerés. Figyeld meg, milyen dolgokba kapaszkodsz azért, mert félsz a változástól. Például félsz vállalkozásba fogni, mert mindig úgy gondoltál magadra, mint aki egy stabil, biztos pozícióban van. Vagy félsz kimondani az érzéseidet, mert az énképed része, hogy mindig kedves és diplomatikus vagy.

Amint felismerted, hogy milyen minták alkotják az énképedet, próbálj meg kicsiben változtatni. Ha például mindig visszafogott és fegyelmezett vagy, próbálj meg egy helyzetben nyíltan beszélni arról, amit igazán érzel. Ha úgy érzed, hogy a “jó fiú” vagy “jó kislány” énképed tart vissza a konfrontálódástól, gondold végig, hogy mennyit segíthetne egy-egy helyzet megoldásában, ha megtanulnád őszintén felvállalni magadat.

A változás kis lépésekben kezdődik

Nem kell rögtön óriási dolgokat változtatni. Kezdd kicsiben! Például, ha mindig úgy gondoltad magadra, mint aki nem sportol, próbálj ki egy új mozgásformát.

A lényeg, hogy engedd meg magadnak, hogy időnként kilépj a megszokott keretekből. A változás ijesztő lehet, de ugyanakkor felszabadító is. És ha időről időre hagyod, hogy új dolgokat próbálj ki, egyre magabiztosabb leszel benne, hogy a változás nem az ellenséged, hanem az egyik legnagyobb lehetőséged a növekedésre.

A változás nem jelenti azt, hogy elveszíted magad

Sokan azért félnek a változástól, mert úgy érzik, hogy el kellene engedniük mindent, ami az identitásuk részét képezi. Ez azonban nem így van. A változás nem arról szól, hogy feladjuk, akik vagyunk, hanem arról, hogy fejlődünk. Az énképünk sokszor olyan, mint egy régi ruhadarab – megszoktuk, kényelmes, de lehet, hogy már nem illik ránk úgy, mint régen. És ez rendben van.

Az igazi belső növekedés azt jelenti, hogy megtanuljuk elengedni azt, ami már nem szolgál minket, hogy helyet adjunk annak, amivé válhatunk.

Hogyan néz szembe a változással?

1. Fogadd el, hogy a változás természetes – Az élet folyamatosan változik, és ez alól te sem vagy kivétel. Minél inkább ellenállsz, annál nehezebb lesz.
2. Ne félj a hibáktól – A változás része, hogy hibázunk. Ebből tanulunk, és ezek a tapasztalatok formálnak minket.
3. Légy türelmes magaddal – A változás nem történik meg egyik napról a másikra. Adj időt magadnak, hogy megtapasztald az új dolgokat.
4. Keress inspirációt – Légy nyitott másokra és hagyd, hogy hassanak rád! Olvass könyveket vagy hallgass inspiráló történeteket.

Összegzés

Az énképhez való ragaszkodás teljesen természetes, de ha érezzük, hogy ez már akadályoz minket, érdemes elgondolkodni a változáson. Nem kell azonnal radikális döntéseket hozni – a lényeg az, hogy felismerjük, hogy mindig van lehetőségünk újrakezdeni és fejlődni. Az élet nem statikus, éppen ezért nekünk sem szabad ragaszkodóvá válnunk. Engedjük meg magunknak, hogy változzunk, növekedjünk, és megtapasztaljuk, hogy mi minden rejlik még bennünk!