Mindannyian ismerjük azt a kis hangot a fejünkben, amely néha kegyetlenül kritikus tud lenni. Ez az a belső monológ, amely képes elbizonytalanítani, kétségeket ébreszteni, negatív nyomást gyakorolni és időnként megállítani minket a céljaink felé vezető úton. De mi is ez valójában, és hogyan kezelhetjük?

Mi az a belső kritikus?

A belső kritikus egy része annak a párbeszédnek, amit önmagunkkal folytatunk. A legjobb esetben egyfajta útmutató, amely segít a fejlődésben, felhívja a figyelmet a hiányosságokra, és motivál arra, hogy jobbak legyünk. Ám gyakran túllép ezen a szerepen, és olyan keménnyé és bántóvá válik, hogy inkább lehúz, mint előre visz.

Talán ismerősek ezek a belső gondolatok:

– „Ezt nem fogod tudni megcsinálni!”
– „Miért próbálkozol? Úgysem vagy ehhez elég jó!”
– „Mások sokkal előrébb tartanak nálad!
– “Ez már mindenkinek sikerült rajtad kívül!”

Ezek a gondolatok nemcsak lelassítanak, hanem aláássák az önbizalmunkat is. Az első lépés ahhoz, hogy kezelni tudjuk ezt a belső monológot, az, hogy felismerjük és megértsük, honnan származik, és miért szólal meg.

Hogyan ismerjük fel a belső kritikát?

A belső kritika olyan mélyen gyökerezik a mindennapi működésünkben, hogy fel sem tűnik, milyen gyakran jelen van. Az első lépés a felismerés. Figyeld meg a saját gondolataidat, különösen akkor, amikor kihívásokkal nézel szembe, vagy valami újat próbálsz. Szánj rá egy hetet és írd le, milyen visszatérő kritikák fogalmazódnak meg benned! Ez segít tudatosítani, hogy milyen gyakran és milyen helyzetekben lép életbe a belső kritikus.

A belső kritika eredete

Sok esetben a belső kritikusunk korai tapasztalatokból származik – szülői, tanári vagy társadalmi elvárásokból. Lehet, hogy gyermekkorunkban szigorú szabályokat vagy magas követelményeket támasztottak elénk, és ez azóta is bennünk él. Az is lehet, hogy a társadalom normái és elvárásai formálták ezt a belső hangot, amely állandóan arra emlékeztet minket, hogy nem vagyunk elég jók.

Hogyan kezeljük a belső kritikát?

1. Tudatosítsd a hangot
Amikor legközelebb meghallod a belső kritikusod hangját, próbáld meg tudatosítani, hogy ez egy belső párbeszéd, és nem a valóság. Kérdezd meg magadtól: „Ez igaz? Valóban így van?” Ezáltal könnyebb felismerni, hogy ezek a kritikák irreálisak vagy túlzóak, amelyeknek nem érdemes hitelt adni.

2. Írd át a forgatókönyvet
Ne hagyd, hogy a belső kritikusod domináljon! Képzeld el, hogy egy beszélgetést folytatsz vele, és válaszolj. Ha azt mondja: „Ez nem fog sikerülni”, helyesbíts így: „Tudom, hogy nehéz lesz, de meg fogom próbálni, mert megérdemlem a sikert.”

3. Legyél kedves önmagaddal
Ahogy egy jó barátot sem szidnál folyamatosan, magaddal se tedd ezt. Ha hibázol, ne bántsd magad, inkább légy megértő és türelmes. Gondolj bele, hogyan beszélnél egy közeli barátoddal, aki hasonló helyzetben van, és próbáld meg ezt a hangnemet használni magaddal szemben is.

4. Ne feledd, hogy a belső kritika fejlődést is hozhat
Nem minden belső kritika rossz. A cél az, hogy különbséget tudjunk tenni a konstruktív és a romboló belső hang között! Ha a kritika segít fejlődni, tanulni, az jó. Ha viszont csak lehúz és elbátortalanít, akkor eljött az idő, hogy határokat szabj neki!

Összegzés

A belső kritikusunk nem az ellenségünk, de meg kell tanulnunk kezelni és átalakítani. Ha felismerjük és tudatosan foglalkozunk vele, segíthet minket a fejlődésben és a saját utunk megtalálásában. Az önismeret és az önelfogadás által olyan belső monológot alakíthatunk ki, amely támogat minket, és nem hátráltat.