[et_pb_section fb_built=”1″ _builder_version=”4.8.2″ _module_preset=”default” background_color=”#faf3e4″][et_pb_row _builder_version=”4.8.2″ _module_preset=”default”][et_pb_column type=”4_4″ _builder_version=”4.8.2″ _module_preset=”default”][et_pb_text _builder_version=”4.8.2″ _module_preset=”default” hover_enabled=”0″ sticky_enabled=”0″]

Amiről úgy tűnt, hogy bántott

Az benned csak elutasítása volt

Annak, mi megterhelte tudatod.

Az elme szűk keresztmetszet volt.

Tehát gyártott.

Hiedelmet gyártott ott,

Ahol jelenvaló semmi sem volt,

Csak belegabalyodott…

Aztán már túl késő volt ahhoz,

Hogy a lavina el ne induljon,

S a tudat árnyékba ne boruljon…

Most már látható,

Hogy csak elutasítása volt,

Mindannak, ami eleve tudott.

Vagyok! Vagyok! Vagyok!

 

Nem rángatja a tudatot

Semmi halált hordozó.

Azonosulásra nincs mód,

Nem az vagyok, csak vagyok.

[/et_pb_text][/et_pb_column][/et_pb_row][/et_pb_section]